1.rész: 3.fejezet

  ONESHOT TARTALOM!!!

Másnap reggel ChanYeol mellettem aludt kigombolt ingel, takaró rajta. Mocorogni kezdett, majd felém fordulva mosolygott és simogatni kezdte combomat.
- Jó reggelt! Nagyon jó volt a tegnap este! - ült fel és puszilt arcomra.
- Mi?! Még is mi történt?! És még is, miért vagyok én félmeztelen?!
- Nem emlékszel semmire, igaz?
- Ne...nem tudom...Csak annyi, hogy elentem a barátnőkkel, majd iszogattunk és...képszakadás...
- Berugtál. És...hogy is mondjam...ahogy haza hoztalak, kissé....elfajultak a dolgok és mi....
- Na ne....Kérlek, mond hogy most csak hazudsz!
- Mondanám, de nem lenne igaz. - puszilta meg ismét arcom. - Csinálok valamit enni, majd lejössz.- mosolygott, majd lement a konyhába.
   Az ágyon ülök bamba képpel és csak arra gondolok, hogy ChanYeol ezt komolyan mondta, vagy tényleg igaz. Vette egy mély levegőt, majd elmentem fürdeni. Levettem magamról azt az egy dolgot, ami takart, majd megnyitottam a forró vizet és álá álltam. A kellemes érzés miatt behunytam szemem, mire bevillant egy kép, ahogy egy kéz meztelen testemet járja körbe. Azonnal kipantattak. Megijedtem. Ezek után, hogy állok a báttyám elé? Szörnyűséget tettem...Hogy feküdhettem le ChanYeol-lal? Iszonyatos alkohol!
Mikor készen lettem, lesétáltam, leültem az asztalhoz. Velem szemben helyeszkedett el, majd intett, hogy kezdjek el enni.
- Baj van? - kérdezte aggódott fejjel.
- Mi...komolyan...lefeküdtünk?
- Igen. Szeretnéd tudni hogyan?
Bólogattam, magam sem tudom miért.
- Nos, úgy volt, hogy elmentem érted a bárba....
*Aznap este* {ChanYeol}
Beültem a kocsiba és elmentem otthonról. Mikor megtalaláltam bevonszoltam a kocsiba és elindultam vissza.
- Tudod te, hogy milyen helyes vagy...? - szólalt meg.
- Ez csak az alkohol mondja belőled! - próbáltam a vezetésre koncentrálni.
- Kíváncsi vagyok...*csuklik*...mikor vezetted be utoljára a mac...*csuklik*...it a málnásbah...
- Mi?! Te most miről beszélsz?!
- Tudom, hogy jó a báttyámmal lenni, deh...mikor bújtál utoljára össze egy lánnyal...? *csuklik*
- Hagyjuk a nemi életemet, rendben? Haza viszlek és hagyjuk ezt.
Ekkor teljes testével fellém fordult. Kezét a hasamtól egészen a hímtagomig levezette.
- Yoon ne! - vettem le kezét. - Normális vagy?!
- Ugyan...Tudom, hogy szertnéd! - erőlködött.
- Nem! Hagyj most, mert éppen vezetek!
- Nah...- kezdte megint maszírozni nadrágon keresztül. - Látom, hogy feszült vagy...
- Miattad, meg a mostani helyzetem miatt!
Kigombolta nadrágomat, majd a cipzárt is lehúzta.
- Yoon, nagyon kérlek, hagyd abba...hah...- sóhajtottam, mikor keze ismét a tagomat simogatta. - Kérlek...neh...
- Tudom, hogy kívánod! - csókolt nyakamra. Majd kihúzta az alsónadrágomból férfiasságom. Kezével lassan izgatni kezdte, fel-le. Hátra feszítettem fejem  a finom érzéstől.
- Yoon...ah...- sóhajtoztam nevét.
Közelebb hajolt, majd ajkai közé vette. Félre álltam a kocsival, mert ekkor elhomályosultak szemeim. Leállítottam a motort, majd hátra dőlve élveztem, amit művel velem.
- Ugh...mhh....- nyögtem. Nyelvével végigkaristolta teljes hosszát, majd ismét szájába vette. Haját elsöpörtem az útból, hogy lássam mit csinál. Utoljára évekkel ez előtt tudott ilyen jól esni valami. Kivette szájából, majd visszarakta. Nem értettem.
- Menjük haza ott jobb, mint kocsiba. - bólintottam, majd elindítottam a kocsit. Egészen hazáig a dudort nézte a nadrágomon. Néha-néha ajkaiba harapott.
 Ahogy hazaértünk állati ösztönök szerint felvittem a szobámba, majd ledöntöttem az ágyra. Nem értm mikor jött ez a hirtelen fellángolás, nem szoktam ilyen lenni, ám most kifejezetten élvezem.
Levettem magamról az inget, ami alatt nem volt semmi. Róla is leszaggattam, majd hozzá símúltam.

Nyakát halmoztam el puszikkal, amiktől izgató nyögéseket hallatott. Óvatosan ráharaptam kulccsontjára. Háta alá nyúltam, majd kikapcsoltam melltartóját, és eldöbtam valahová a szobába.
- Chan..Yeol...- nyögött alattam. - ...kérlek...a lábamra figyel...
Ekkor eszméltem fel rá, hogy meg van zúzódva. Eddig elvakított valami, így nem is akartam törődni vele, de miután szólt, és ránéztem észrevettem a gibpszben lévő lábát. - Rendben...- nyomtam csókot ajkaira, amin végül hosszasan elidéztünk. Kezemet levezettem egyik mellére, majd maszírozni kezdtem. Belenyögött csókunkba, amit megmosolyogtam, majd ismét bírtoba vettem ajkait. Elszakadtam, lejjebb mentem egy kicsit és belekóstoltam melleibe. Nyelvemmel körbejártam, közben éreztem, ahogy megremegett alattam. Ismét megmosolyogtam. Kigomboltam nadrágját, és lehúztam. Magamról is, és visszatértem ajkaihoz. Egyik kezem levezettem combjára, majd onnan fenekére.
- Kérlek...engedj...- azzal finoman kijjebb húztam egyik lábát a másiktól. Belső combját simogatva hallgattam, ahogy ajkaimba ismételten csak nyög. Kezemmel megérintettem nőiességét. Kissé megijedtem. Amit eddig műveltem...nem rám vall. Nem vagyok én ilyen. Azonnal el is vettem kezem onnan. - Yoon...nekem ez nem fog menni...Ka...Kai-val mi lesz?
- ChanYeol...Amiről Kai nem tud, az nem fáj neki. Még pedig nincs is itt és hogyan tudná meg? Nem fog ránk nyitni. Nyugodj meg! Megtartom.
- Biztos...?
- Persze...- mosolygott, és megcsókolt. Visszacsókoltam. Kissé sikerült megnyugodnom attól, amit mondott.
Ráfogott csuklómra, majd nőiességéhez rakta. Lassan mozgatni kezdte, és elengedte, had csináljam én. Folytattam.
- Hah...ah...ChanYeol...hm...- sóhajtozott. Közben ő is simogatni kezdte alsónadrágomon keresztül, férfiasságom. Éreztem, ahogy ujjaim alatt egyre jobban nedvesedik. Lassan lehúztam róla, majd belé mélyesztettem két ujjam. Mire hangosan felnyögött. Óvatosan mozgatni kezdtem, eközben ő sem habozott, kihúzta tagom, majd húzogatni kezdte rajta kezét. Finoman csókoltam ajkait. - ChanYeol...kérlek...
Tudtam mire érti, így levettem magamról alsónadrágom, majd visszahelyezkedtem lábai közé.
- Mielőtt még elkezdenénk...kérdezni szeretnék valamit.
- Igen, még szűz vagyok. - válaszolt a még fel nem tett kérdésemre.
- Rendben. Ígérem óvatosan leszek.
- Várj! A táskámban találsz óvszert.- azzal megkerestem táskáját, majd beletúrtam. Megtaláltam, csak egy pici gond volt. Kicsit. Elakartam mondani neki, de nem akartam letöni, így bementem, és mivel sötét volt, hazudtam neki, hogy fent van. {persze, ezt nem mondja el neki, mikor meséli}
Párszor végighúztam nyilásán tagomat, majd lassan belévezettem. Hangosan felnyögött. Lehajoltam hozzá, birtokba vettem ajkait. Hagytam, hogy kicsit szokja méretem, és óvatosan mozogni kezdtem benne. Régóta nem éreztem ilyet.

Ajkaimba nyögött és folyamatosan a felkaromat markolászta. Behunyott szemekkel tűrte, amíg jobb nem lesz. Közben megláttam, hogy folyik a könnye. Lecsókoltam arcáról.
- Nagyon fáj? - tettem fel a kérdést.
- A..annyira nem...- remegett hangja.
Nyakát kezdtem csókolgatni, finoman nyalogani, hogy ne a fájdalomra figyeljen. Lábára figyelve, csak az egyiket elmeltem fel, és egy picit gyorsítottam mozgásomon.
- Így jó? - próbáltam figyelni arra, hogy ő is élvezzen.
- I..igen...- azzal ellentétesen kezdte lökdösni csípőjét, amik kicsit gyorsabban indultak el. Ezzel arra késztetett, hogy még gyorsabban lökjek. Eleget tettem kérésének. Hátamat végig karcolta körmeivel, közben fülembe nyögött. - Ah! Az...a pont...mégh....
- Igen is!
Löktem egyet, amit még normálisan el sem sikerült érni, már nevemmel együtt elélvezett. Éreztem, ahogy nőiességének fala összeszűkül körülöttem. Óvatosan löktem még párat, majd indultam én is felvelé, egy nagy morgással. Fárattan ledöltem nyakába, és ott lihegtem.
- Hm...ChanYeol! Teh...egy igazi PlayBoy vagyh....köszönömh...- simított végig fejemen, hátamon.
- Kérlek, ne köszöngess semmit. Maradjon köztünk, rendben?
- Értettem. - puszilja meg homlokomat. Utoljára már nem is emlékszem, hogy mikor voltam így egy lánnyal. Izzadt meztelen testén fekszem, miközben ő a hajammal játszik és a hátamat simogatja.
Mikor kipihentem magam, és kicsit kihült testem, magamra húztam az ingemet, és alsónadrágomat. Ő a bugyit, semmi mást. Oldalára fordult az ágyon. Betakartam és mellé feküdtem. Adtam egy puszit arcára, majd magahoz ölelve aludtunk el.
*Vissza a reggelhez*
Tátva maradt a szám. Ahogy mind ezt elmesélte, összeszégyeltem magam. Provokáltam, hogy feküdkön le velem. Mind az án hibám volt.
- Ez...ez az én hibám volt. Ajh...hogy mehetett így el az eszem.
- Nem a te hibád volt! Jó egy picit igen, de olyan régen voltam már nővel, hogy nem tudtam neked ellenállni. Nem a te hibád volt, nyugodj meg.

1.rész: 2.fejezet

Másnap reggel már a nagy hangfalakon, full hangerőn halgatom Wiz Khalifa - See You Again című számát. Miközben a konyhában készítem a reggelit, JongIn levánszorog a szobájából.

- Mond, muszáj ezt? Még csak pár napja, hogy itt van.

- Muszáj! Ha itt akar mostantól élni, akkor ezt is meg kell szoknia. 

- Na jó, de várhattál volna legalább egy hetet vele. 

- Bocsánat, de most már mindegy. - megláttam, hogy jön le az emeletről. 

- Jó reggelt...! - köszönt. 

- Neked is! - mosolyogtam. - Pirítóst? 

- Kérek, köszönöm. Csak egy pillanat, elmegyek a mosdóba és vissza is jövök. - azzal a felé vette az irányt. 

- Most örülsz? - kérdezte báttyám. 

- Mi bajod? Felébredt, semmi baja sincs. - fordultam vissza a pulthoz.
*Délután*
- Igen, persze értem és igen, szeretném az állást! - hallottam báttyámat.
Mikor kijött megkérdeztem, milyen állásról van szó.
- Áh...Yoon...Szia...Tudod...Talán gyere be, beszéljük meg!- bementünk a szobájába, majd leültetett az ágyára.
- Baj van?
- Tudod...kaptam egy állást. Nagyon jól fizet és olyan munka, amiben jó vagyok.
- Tánc?
- Tánctarár.
- Óh, Oppa! - öleltem meg. - Nagyon örülök neked!
- Igen...Csak egy baj van.
- Mi az? - nézek rá ijedten.
- Amerikába kell költöznöm.
- Hogy mi?! És...És mi lesz velem?! És ChanYeol-lal?!

- Sajnálom, húgi, de ez az egyetlen esély, hogy megéljünk valahogy! Kérlek érsd meg!
- Nem, nem nem nem nem! Nem mehetsz el! Majd...majd elmegyek én is dolgozni! Igen! És szerzek sok pénzt! De nem hagyhatsz itt! - ütöttem mellkasára.
- Nagyon sajnálom...! ChanYeol-lal már megbeszéltem...
- És ő beleeggyezett?! - üvöltöztem vele.
- Igen, bele...! Szeretném, ha megértenéd...!
- És mi lesz velünk?!
- Csak egy emberre szól a jegy, amit kaptam. Sajnálom...ChanYeol fog rád vigyázni, amig vissza nem jövök. - állt fel, majd kimet.
Könnyezni kezdtem. A düh átjárt. Utána mentem és hozzá vágtam egy párnát.
- Miért csinálod ezt velünk?!
Leakartam futni, de megbotlottam az egyik lépcsőfokban és leestem. Mikor leértem lábamhoz kaptam a sajgó érzés miatt. JongIn azonnal odafutott.
- Yoon! Uram Isten, minden rendben?! ChanYeol!!
- Mi az, miért kiabáltok...? Jézusom! - látott meg engem.
- Nagyon fáj! - kiáltottam fel.
- Vigyük korházba! Gyorsan!
Már csak ennyire emlékeztem, ugyan is utána elájultam. A korházban ébredtem fel, JongIn a kezemet szorongatta.
- Jong...In...- motyogtam.
- Yoon! - kapta fel a figyelmét.
- Yoon! - jött oda ChanYeol is.
- Cha...n...Yeol...Mi..mit mondtak az orvosok...?
- Csak megzúzódott! De semmi bajod! 2-3 hónap és jobban is lesz!
- Jo...JongIn...Sze..szeretném, ha elmennél...
- Mi?
- A...munka...
- Nem! Nem megyekel! Veled maradok! Itthon maradok!
- Fogadd el a munkát!
- Nem! Nem fogom!
- De igen! Tudom, hogy jobban éreznéd magad tőle! Szeretlek, Oppa, azt szeretném ha boldog lennél!
- Yoon! Könyörgök, ne kérj tőlem ilyet! Megsérültél, nem akarlak egyedül hagyni!
- Nem leszek egyedül...
- Maradok vele! Vigyázok rá! - szólt közbe ChanYeol.
- Köszönöm! - ölelték meg egymást. Én csak mosolyogtam.
3 nap után kiengedtek. Azon a napon költözött báttyám. Hiányozni fog ugyan, de szeretném, ha bolog lenne. Szeretem őt.
Kikísértük a reptérre, majd egy fél órára rá felszállt a repülőgép, és elment. Mankóval valahogy nagyon nehéz közlekedni. ChanYeol minden második lépésemet segítette. Hálás vagyok, hogy itt van velem.

Azóta mellettem él és mindenben csak a segítségemre van. Olyan, mint egy mostoha bátty, csak nem a filmbeli gonosz, hanem ellentétesen szeretem őt. Kedves velem.

Ülünk a konyhába. Barátnőm küldött egy SMS-t, hogy ma este bulizni mennek, nincs-e kedvem velük menni. Jól esne kimozdulni, viszont mikor megkérdeztem ChanYeolt, hogy esetleg lenne kedve velem jönni, azt a választ kaptam, hogy most nincs. Ezért barátnőim eljöttek és taxival elmentünk. Nem volt szívem egyedül hagyni otthon ChanYeolt, de hát, ha nem akart jönni.
Pár óra hossza után úgy berugtam, hogy a falat sem láttam. Csak annyira emlékeztem, hogy ChanYeolt elküldték éretem és haza vitt.
Másnap reggel ChanYeolt találtam magam mellett kigombolt ingel. Aludt.
Vajon mi történt este velem?

1.rész: 1.fejezet

Gyönyörű napsütés reggelre ébredtem. JongIn éppen a konyhában készítette az ételt. Hála a nyári szünet miatt, egész nap vele voltam. Lesétáltam, majd leültem a bár székre.
- Jó reggelt, hugi.
- Neked is! Hm..Isteni az illata. Talán tojás? - kérdeztem.
- Igen! - mosolyog rám.
- Segíthetek, Oppa? - sétáltam oda hozzá.
- Nem te csak pihenj! Ma költözik be a barátom.
- Óh! Már is? Én még meg sem ismertem és már is egy fedél alá akarsz zárni vele? - böktem oldalba.
- Nyugi! Nem rossz a fiú...annyira! - nevetett, amin én is.
- Annyira? Legalább a nevét elmondanád?
- Mindjárt itt lesz a költőztető kocsival. Majd megismered és bemutatkozik.
Eközben csengettek.
- Óh! Megyek és kinyitom! Addig te készítsd elő a kaját, rendben?
- Persze!
Azzal kimet. Tudom mint gondoltok...igen tényleg meleg a báttyám. De én így szeretem. Legalább megmondja miben nézek ki a legjobban.
- Gyere beljebb, ChanYeol. - hallottam testvérem. Mikor a konyha ajtajába értek, és levette sapkáját a fejéről, meglepődtem.

- Üdv! Park ChanYeol vagyok! - mosolygott.
- Te?! - néztem rá, mire neki is ugyan ez a kérdés ez állt arcára.

- Ti ismeritek egymást? - néz ránk furcsán báttyám.
- Öhm...- nem tudtam mit mondjak. Nem árulhattam el neki, hogy olyasmit csináltam, hogy megcsókoltam egy idegen fiút, akiről az isten tudja kicsoda.
Mutatta, hogy ne válaszoljak semmit. Még is mondanom kellett valamit.
- Öhm....még tavasszal találkoztunk. Előttem állt, fagyit vett. Mikor megfordult, majdnem az arcomba nyomta. Madj bocsánatot kért és ennyi.
- Szóval, majdnem az arcába nyomtad a fagyit? Te szerencsétlen! - puszilta arcon báttyám a jövevényt.
- Fúúúj, ne előttem! - nevettem, közben takartam szemem kezemmel.
- Nyugi, hugi! - nevetett JongIn is.

{Az nap délután}

A kanapén ültünk tv-t néztünk. Én macimat átkarolva, JongIn pedig ChanYeol mellkasán feküdt. Néha felnevettünk a filmen, amit éppen akkor adtak le. Mondtam báttyámnak, hogy bármi lesz, akkor is megnézzük.
- Yoon nincs kedved felmenni? - "JongIn..most komoly?"
- Miért lenne? - másztam vállához, majd ráraktam fejem. Közben fordított rajta és beszorította keze alá fejem. - Áh! Ez fáj! Te nagy marha! Engedj el!
ChanYeol közben jót kacagott rajtunk. Hát igen. Testvéri szeretet.
- Oppa!
- Hm?
- Mostantól ChanYeol oppa is család tag?
- Ühüm!
- Akkor felavadhatom?
- Mi? Yooni nem szabad! Ez az első napja itt.
- Kérlek!! Csak egyszer! És ígérem, hogy ha nagyon fájt neki, akkor visszaadhatja! - mosolyogtam.
- Miről beszéltek?
- Hát erről! - másik kézből arcon vágtam egy párnával. - Na most jó! - mosolyogtam.
- Ezt miért?
- Oppa, meséld el neki én mentem aludni! - azzal felszaladtam.

 {Másnap}

Reggel a szobám ajtajának nyitódására lettem figyelmes. JongIn lép be rajta.
- Jó reggelt, hugi! - ült le az ágyam szélére.
- Neked is! - mosolyogva ültem fel.
- Na? Mit szólsz hozzá?
- Már mint ChanYeol-hoz? Szeintem bírni fogom.
- Hm. Csak aztán kedvesen! - utasít.
- Igen is! - tettem le a lábaim a földre, majd mögleltem báttyám.
- Na gyere! Csináltam reggelit! Edd meg aztán megyünk vásárolni!
- Kaját vagy ruhát?
- Ruhát, mert már nincs egy normális göncöd!
- Ajh! De tudod, hogy nem szeretek ruhát venni!!- nyafogtam.
- Akkor legyél mesztelen! Engem nem zavar, mert kicsi korod óta én nevellek, de ChanYeol-nak kicsit kényelmetlen lesz. - nevetett.
- Hm...Jó..!- megadtam magam.
Lementünk. A fiú a pultnál itta a kávéját. Leültem mellé, köszöntem neki, majd báttyám elém rakott egy tányért, majd szedett egy kis rántottát.
- Köszönöm! - mondtam, majd beleküstoltam. Amit aztán úgy ettem mintha egy hete nem ettem volna. Gyorsan megettem, majd felszaladtam, nagy nehezen felöltöztem és lementem. Felvettem a cipőmet és elmentünk. JongIn kocsijával indultunk el. Mikor odaértünk nagy nehezen kiszállok, majd besétálok a nagy áruházba.
- Jó napot! - köszöntünk.
Még normálisan észbe sem kaptam, de báttyám nyomott is egy ruhát a kezembe, hogy próbáljam fel. Mikor kijöttem a fülkéből ők előtte ültek a fotelbe.
- Olyan ismerős ez a szituáció. - nevetek. - Már csak egy zenét kellene nyomni és mindig mikor kijönnék, akkor mutatnátok, hogy nem jó. De mikor már az ötödik ruhát próbálom fel, akkor az az, amit megveszünk. - erre ChanYeol nevetni kezdett. - De nem igaz?
- De! - helyeselt. Csak a poén kedvéért Oppa eljátszotta velem.
Mikor hazaértünk, úgy délután 3-kor hulla fáradtan borultam a kanapéra. Báttyám rám ült, ChanYeol pedig a szemben lévő asztalra és onnan figyelt minket.
- Tudtad, hogy nagyon kényelmes vagy?
- Tudtad, hogy milyen rohadt nehéz vagy! - fulladoztam alatta.