- Jó reggelt, hugi.
- Neked is! Hm..Isteni az illata. Talán tojás? - kérdeztem.
- Igen! - mosolyog rám.
- Segíthetek, Oppa? - sétáltam oda hozzá.
- Nem te csak pihenj! Ma költözik be a barátom.
- Óh! Már is? Én még meg sem ismertem és már is egy fedél alá akarsz zárni vele? - böktem oldalba.
- Nyugi! Nem rossz a fiú...annyira! - nevetett, amin én is.
- Annyira? Legalább a nevét elmondanád?
- Mindjárt itt lesz a költőztető kocsival. Majd megismered és bemutatkozik.
Eközben csengettek.
- Óh! Megyek és kinyitom! Addig te készítsd elő a kaját, rendben?
- Persze!
Azzal kimet. Tudom mint gondoltok...igen tényleg meleg a báttyám. De én így szeretem. Legalább megmondja miben nézek ki a legjobban.
- Gyere beljebb, ChanYeol. - hallottam testvérem. Mikor a konyha ajtajába értek, és levette sapkáját a fejéről, meglepődtem.
- Te?! - néztem rá, mire neki is ugyan ez a kérdés ez állt arcára.
- Öhm...- nem tudtam mit mondjak. Nem árulhattam el neki, hogy olyasmit csináltam, hogy megcsókoltam egy idegen fiút, akiről az isten tudja kicsoda.
Mutatta, hogy ne válaszoljak semmit. Még is mondanom kellett valamit.
- Öhm....még tavasszal találkoztunk. Előttem állt, fagyit vett. Mikor megfordult, majdnem az arcomba nyomta. Madj bocsánatot kért és ennyi.
- Szóval, majdnem az arcába nyomtad a fagyit? Te szerencsétlen! - puszilta arcon báttyám a jövevényt.
- Fúúúj, ne előttem! - nevettem, közben takartam szemem kezemmel.
- Nyugi, hugi! - nevetett JongIn is.
{Az nap délután}
A kanapén ültünk tv-t néztünk. Én macimat átkarolva, JongIn pedig ChanYeol mellkasán feküdt. Néha felnevettünk a filmen, amit éppen akkor adtak le. Mondtam báttyámnak, hogy bármi lesz, akkor is megnézzük.
- Yoon nincs kedved felmenni? - "JongIn..most komoly?"
- Miért lenne? - másztam vállához, majd ráraktam fejem. Közben fordított rajta és beszorította keze alá fejem. - Áh! Ez fáj! Te nagy marha! Engedj el!
ChanYeol közben jót kacagott rajtunk. Hát igen. Testvéri szeretet.
- Oppa!
- Hm?
- Mostantól ChanYeol oppa is család tag?
- Ühüm!
- Akkor felavadhatom?
- Mi? Yooni nem szabad! Ez az első napja itt.
- Kérlek!! Csak egyszer! És ígérem, hogy ha nagyon fájt neki, akkor visszaadhatja! - mosolyogtam.
- Miről beszéltek?
- Hát erről! - másik kézből arcon vágtam egy párnával. - Na most jó! - mosolyogtam.
- Ezt miért?
- Oppa, meséld el neki én mentem aludni! - azzal felszaladtam.
{Másnap}
Reggel a szobám ajtajának nyitódására lettem figyelmes. JongIn lép be rajta.
- Jó reggelt, hugi! - ült le az ágyam szélére.
- Neked is! - mosolyogva ültem fel.
- Na? Mit szólsz hozzá?
- Már mint ChanYeol-hoz? Szeintem bírni fogom.
- Hm. Csak aztán kedvesen! - utasít.
- Igen is! - tettem le a lábaim a földre, majd mögleltem báttyám.
- Na gyere! Csináltam reggelit! Edd meg aztán megyünk vásárolni!
- Kaját vagy ruhát?
- Ruhát, mert már nincs egy normális göncöd!
- Ajh! De tudod, hogy nem szeretek ruhát venni!!- nyafogtam.
- Akkor legyél mesztelen! Engem nem zavar, mert kicsi korod óta én nevellek, de ChanYeol-nak kicsit kényelmetlen lesz. - nevetett.
- Hm...Jó..!- megadtam magam.
Lementünk. A fiú a pultnál itta a kávéját. Leültem mellé, köszöntem neki, majd báttyám elém rakott egy tányért, majd szedett egy kis rántottát.
- Köszönöm! - mondtam, majd beleküstoltam. Amit aztán úgy ettem mintha egy hete nem ettem volna. Gyorsan megettem, majd felszaladtam, nagy nehezen felöltöztem és lementem. Felvettem a cipőmet és elmentünk. JongIn kocsijával indultunk el. Mikor odaértünk nagy nehezen kiszállok, majd besétálok a nagy áruházba.
- Jó napot! - köszöntünk.
Még normálisan észbe sem kaptam, de báttyám nyomott is egy ruhát a kezembe, hogy próbáljam fel. Mikor kijöttem a fülkéből ők előtte ültek a fotelbe.
- Olyan ismerős ez a szituáció. - nevetek. - Már csak egy zenét kellene nyomni és mindig mikor kijönnék, akkor mutatnátok, hogy nem jó. De mikor már az ötödik ruhát próbálom fel, akkor az az, amit megveszünk. - erre ChanYeol nevetni kezdett. - De nem igaz?
- De! - helyeselt. Csak a poén kedvéért Oppa eljátszotta velem.
Mikor hazaértünk, úgy délután 3-kor hulla fáradtan borultam a kanapéra. Báttyám rám ült, ChanYeol pedig a szemben lévő asztalra és onnan figyelt minket.
- Tudtad, hogy nagyon kényelmes vagy?
- Tudtad, hogy milyen rohadt nehéz vagy! - fulladoztam alatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése