1.rész: 2.fejezet

Másnap reggel már a nagy hangfalakon, full hangerőn halgatom Wiz Khalifa - See You Again című számát. Miközben a konyhában készítem a reggelit, JongIn levánszorog a szobájából.

- Mond, muszáj ezt? Még csak pár napja, hogy itt van.

- Muszáj! Ha itt akar mostantól élni, akkor ezt is meg kell szoknia. 

- Na jó, de várhattál volna legalább egy hetet vele. 

- Bocsánat, de most már mindegy. - megláttam, hogy jön le az emeletről. 

- Jó reggelt...! - köszönt. 

- Neked is! - mosolyogtam. - Pirítóst? 

- Kérek, köszönöm. Csak egy pillanat, elmegyek a mosdóba és vissza is jövök. - azzal a felé vette az irányt. 

- Most örülsz? - kérdezte báttyám. 

- Mi bajod? Felébredt, semmi baja sincs. - fordultam vissza a pulthoz.
*Délután*
- Igen, persze értem és igen, szeretném az állást! - hallottam báttyámat.
Mikor kijött megkérdeztem, milyen állásról van szó.
- Áh...Yoon...Szia...Tudod...Talán gyere be, beszéljük meg!- bementünk a szobájába, majd leültetett az ágyára.
- Baj van?
- Tudod...kaptam egy állást. Nagyon jól fizet és olyan munka, amiben jó vagyok.
- Tánc?
- Tánctarár.
- Óh, Oppa! - öleltem meg. - Nagyon örülök neked!
- Igen...Csak egy baj van.
- Mi az? - nézek rá ijedten.
- Amerikába kell költöznöm.
- Hogy mi?! És...És mi lesz velem?! És ChanYeol-lal?!

- Sajnálom, húgi, de ez az egyetlen esély, hogy megéljünk valahogy! Kérlek érsd meg!
- Nem, nem nem nem nem! Nem mehetsz el! Majd...majd elmegyek én is dolgozni! Igen! És szerzek sok pénzt! De nem hagyhatsz itt! - ütöttem mellkasára.
- Nagyon sajnálom...! ChanYeol-lal már megbeszéltem...
- És ő beleeggyezett?! - üvöltöztem vele.
- Igen, bele...! Szeretném, ha megértenéd...!
- És mi lesz velünk?!
- Csak egy emberre szól a jegy, amit kaptam. Sajnálom...ChanYeol fog rád vigyázni, amig vissza nem jövök. - állt fel, majd kimet.
Könnyezni kezdtem. A düh átjárt. Utána mentem és hozzá vágtam egy párnát.
- Miért csinálod ezt velünk?!
Leakartam futni, de megbotlottam az egyik lépcsőfokban és leestem. Mikor leértem lábamhoz kaptam a sajgó érzés miatt. JongIn azonnal odafutott.
- Yoon! Uram Isten, minden rendben?! ChanYeol!!
- Mi az, miért kiabáltok...? Jézusom! - látott meg engem.
- Nagyon fáj! - kiáltottam fel.
- Vigyük korházba! Gyorsan!
Már csak ennyire emlékeztem, ugyan is utána elájultam. A korházban ébredtem fel, JongIn a kezemet szorongatta.
- Jong...In...- motyogtam.
- Yoon! - kapta fel a figyelmét.
- Yoon! - jött oda ChanYeol is.
- Cha...n...Yeol...Mi..mit mondtak az orvosok...?
- Csak megzúzódott! De semmi bajod! 2-3 hónap és jobban is lesz!
- Jo...JongIn...Sze..szeretném, ha elmennél...
- Mi?
- A...munka...
- Nem! Nem megyekel! Veled maradok! Itthon maradok!
- Fogadd el a munkát!
- Nem! Nem fogom!
- De igen! Tudom, hogy jobban éreznéd magad tőle! Szeretlek, Oppa, azt szeretném ha boldog lennél!
- Yoon! Könyörgök, ne kérj tőlem ilyet! Megsérültél, nem akarlak egyedül hagyni!
- Nem leszek egyedül...
- Maradok vele! Vigyázok rá! - szólt közbe ChanYeol.
- Köszönöm! - ölelték meg egymást. Én csak mosolyogtam.
3 nap után kiengedtek. Azon a napon költözött báttyám. Hiányozni fog ugyan, de szeretném, ha bolog lenne. Szeretem őt.
Kikísértük a reptérre, majd egy fél órára rá felszállt a repülőgép, és elment. Mankóval valahogy nagyon nehéz közlekedni. ChanYeol minden második lépésemet segítette. Hálás vagyok, hogy itt van velem.

Azóta mellettem él és mindenben csak a segítségemre van. Olyan, mint egy mostoha bátty, csak nem a filmbeli gonosz, hanem ellentétesen szeretem őt. Kedves velem.

Ülünk a konyhába. Barátnőm küldött egy SMS-t, hogy ma este bulizni mennek, nincs-e kedvem velük menni. Jól esne kimozdulni, viszont mikor megkérdeztem ChanYeolt, hogy esetleg lenne kedve velem jönni, azt a választ kaptam, hogy most nincs. Ezért barátnőim eljöttek és taxival elmentünk. Nem volt szívem egyedül hagyni otthon ChanYeolt, de hát, ha nem akart jönni.
Pár óra hossza után úgy berugtam, hogy a falat sem láttam. Csak annyira emlékeztem, hogy ChanYeolt elküldték éretem és haza vitt.
Másnap reggel ChanYeolt találtam magam mellett kigombolt ingel. Aludt.
Vajon mi történt este velem?